elmúlik -

 tegnap este kinn üldögéltem a macskákkal. a macskajátszótéren. volt szemlélődés, meg felszabadult játék is. jöttek mentek a hangyák - zsezsegtek a mindenféle beporzók.

ha az eget kémleltem onnan is visszaköszöntött a világ megy tovább érzése. a fecskék bravúros légibemutatója - néha a nagyképet nézed, néha meg csak követsz egy-egy tollas kisrepülőt - elmerengve azon, mekkora szabadságuk van a repülésben.

majd a figyelmem a bakaszivarfa hatalmas, bársonyos leveire irányult. elmosódottan, majd egyre élesebben - jé, hiszen a poloskák rendesen járőröznek az ágakon, a hangyákkal együtt. a leveleken meg látom, ahogy katicabogar larvak setalnak - vacsorát remélve. lágy szél fodrozza a nagy leveleket. hangos koppanással landol egy rózsabogár valahol a fejem fölött. a rozsdafarkú átlibben a mályváról a cseresznyefára, majd a papíreperfára. a felvirágzott füvek egy része már lassan csontsárgára száradt, az élet megy tovább.

a macskák elheverednek a bokrok alatt, a kismama elcsórja a párnámat, sokkal jobb azon aludni. egy szúnyog leszáll tankolni a karomra. önuralommal nézem végig, ahogy megszívja magát.

az élet megy tovább. kislépésekkel.