álmok

 tele vagyok furcsa álmokkal. ma reggel egészen tisztán emlékeztem az álmaimra. a részletekre. 

ahogy a kolléganőt látom, erős hidrogén szőke hajjal valahol a férfi és a nő közötti félúton, valakit várva. egy másik nőt. és együtt vidáman elindulnak. látom magam, ahogy egyik lábamon egy női magassarkú cipővel, másik lábamon meg egy nagy férfi cipővel próbálok haladni egy lejtőn. és szürkület - szinte este van. azt is látom magam előtt, ahogy egy 6 ágyas szobában nekem mrá nincs helyem, mert valaki elfoglalta az ágyamat. egy furcsa, világoshajú, nyúlszájú lány - halványkék hajjal. és mélyen alszik, nekem meg mennem kell máshova - helyet keresni. 

aztán látom egy régi szerelmem, ahogy üldögél egy hatalmas terasz betonplazzan, mellette babakocsi - bevillan, vajon jön a harmadik gyerek, felesége pakol kifele a lakasból, olyan az egesz hely, mint az a a ház szikszón - ahonnan a foteleket hoztuk. beletúrok a hajába és elindulok lefele a lépcsőn. a kapunk nem lehet kimenni - meg egy lépcső szerű fém állványon valami műsort forgatnak - beszélgetés, ismerős arcok, a múltból. barlangászok. a fém állvány mellett kisurranok, a költöztetők is erre közlekednek. beakad a pulóverem - hiába húzom, a szál jön utánam, nem szakad el. nehezen elszakítom. drukkolnak - hogy mennyi fog. menni fog. elszakad. 

haladok egy poros úton, famerben, rövid hajjal, nem látok semmit, csak az útat - mögöttem férfiak  mondják a magukét - hogy alacsony vagyok, de szép a lábam, meg hasonló dolgokat. amik bántják a női minőségem - ami mindig is bántott. majd lányok jönnek felém, hasonlóan elegáns, alapjában rikító kispipezöld ruhákban. mindenféle formájú, nagyon magas nők. nemesis/a végzet, az elkerülhetetlen bosszú/ a márka, ami rá van írva a mellkasukra, néhol csak az NM - fekete, karakteres mintakkal van teleszórva a ruhajuk, azt is látom, hogy minőségi csipke rátét minden részlet. látszik, utálják abemutatós/vonulós munkájukat, de most már nevetgélnek, arcuk fáradt, kényelmetlenek a ruhák. valami régi poros tömbházak környékén vagyunk - mint az az utca, ott hátul, a cil - végénél. egy lány odajön hozzám - beszéljek neki a nemesis márka stílusáról. mondom ne haragudjon, de én ehhez nem értek, és csak arról szeretnék nyilatkozni, amihez értek.és még beszélgetünk valamiről, de már nem emlékszem. 

majd betontörmelék, és magas gang, és lepattantság. egy nővér vezet - Gabi tesó féle nővér. keskeny gang a végében sokféle beton és kőtörmelék. valamit mond, nem igazán értem - a folyósó végén, megnyílik a placc, olyan mint egy hatalmas, függő udvar. hihetetlen. mindenhol napszítta, égette rózsák, tömegéban omlanak le, a magasabb gang folyósókról - neveket sorol - én csak nézem, ahogy beömlik a napfény a magas falak mentén és nem értem ... ezek vajon, hogy maradtak meg itt? hiszen ez "lehetetlen". nem tudom mit akarnak tőlem, és hol vagyok. 

már emlékem az álomról nincs. 

most épp a harmadik építős napban vagyunk. közben korán kelek, és későn fekszem, és folyamatosan fárdat vagyok. annyira, hogy még a tesóm szulinapját is elfelejtettem. nem jellemző rám. no, mindegy. 

ülök az ágyban - próbálom minél inkább rögzíteni az arcokat és a részleteket. nehezen megy a felidézés. talán ha leírom. talán.